Miért éppen XIV. Leó? Minden, amit tudni kell a pápák neveiről!

Vajon miért épp a XIV. Leó nevet vette fel Robert Francis Prevost bíboros?

A név alapján XIII. Leó nyomdokában jár majd, aki megfogalmazta az egyház társadalmi tanítását (nem pusztán szociális, hanem társadalmi!) a szocializmussal és a kapitalizmus túlzásaival szemben a 19. század második felében, de ő volt az is, aki az egyház hivatalos filozófiájáva és teológiájává tette a 13. százaban élt nagy teológus, Aquinói Szent Tamás tanait, a tomizmust, és ebből született meg a neotomista reneszánsz. 

De mit kell tudni a pápai nevekről?

A Krisztus születését követő első évszázadokban a római püspökök megtartották születési nevüket. A pápa név felvétele a 6. században tűnt fel, és a 10. században vált egyértelmű szokássá, és 1555 óta minden pápa új nevet vesz fel. 

Az 533-ban megválasztott Mercurius atya volt az első, aki pápai nevet vett fel, ugyanis nem tartotta méltónak egy pogány istenség nevét a tisztségre, így a nem sokkal korábban, 523-526 közt uralkodó, mártírként számon tartott I. János emlékére II. Jánosként vonult be a történelembe (533-535). 

Az utolsó pápa, aki megtartotta saját nevét, II. Marcell (Marcello Cervini degli Spannocchi bíboros) volt, aki alighanem a legrövidebb ideig uralkodó pápák egyike, összesen ugyanis 22 napot uralkodott 1555. április 10-i megválasztásától.

Az utolsó XXIII. János volt (1958-1963), a II. Vatikáni Zsinat összehívója. Érdekesség, hogy ő azért vette fel ezt a nevet, mert ebből volt a legtöbb; ennek oka az volt, hogy egyszerű parasztcsalád gyermekeként így kívánta kifejezni a néppel való azonosulását. Ugyanakkor választása okozott némi sokkot, előtte az utolsó, XXII. János pápa ugyanis a középkorban, 1326-1334 között uralkodott, és a művelt olvasó onnan ismerheti, hogy rosszfiú Umberto Eco A rózsa neve című regényében. Ő volt a középkori uralkodói udvarok nagy adminisztratív megújítója, az abszolutista udvarok előfutára, tulajdonképpen modernizátorként kellene számon tartanunk. 

De nem csak az ő személye miatt nem vette fel többet senki a 20. századig a János nevet, hanem azért, mert később, a nagy nyugati egyházszakadás idején az egyik ellenpápa épp a XXIII. János nevet viselte (1410-1415). Az is igaz, hogy ez a XXII. János ellenpápa a vele kortárs pápai évkönyvek (Annuario Pontifico) szerint nem ellenpápa, hanem legitim pápa volt. Amikor 1958-ban Angelo Roncallit megválasztották, nem teljesen volt világos, hogy a huszonharmadik vagy a huszonnegyedik lesz ezen a néven, majd ő deklarálta, hogy a huszonharmadik, azóta a mai pápai évkönyvek ezt a számozást követik vissza a középkorba is. De a János pápák problémája nem ér itt véget: nem volt XX. János pápa, mivel XXI. János (1276-77, az egyetlen portugál egyházfő) számozási hibája miatt kifelejtették a sorból. Ezért aztán Edward Gibbon 18. századi brit történész az említett ellenpápára XXII-ként utal. 

kilenc István; nyolc Bonifác és Orbán (számozás szerint Bonifácból az utolsó IX. volt, de a 10. századi hetedik ellenpápa volt); hét Sándor (számozás szerint nyolc, köztük az ötödik volt ellenpápa a nagy nyugati szkizma idején, 1409-1410; hat Hadrián és Pál; öt Celesztin, Miklós és Szixtusz; négy Anasztáz, Jenő. Honoriusz és Sergius; három Kallixtusz, Felix (itt a második volt ellenpápa), Gyula, Lucius, Márton (számozás szerint öt, de a második és harmadik ellenpápa), Szilveszter és Viktor ült Szent Péter székén. 

Kétszer használt pápai nevekből tíz van (Adeodatus, Agapetus, Damasus, Gelasius, Marcell, Marinus, Paszkál, Pelagius, Teodor, János Pál). 

Ferenc pápa előtt több mint ezer éve nem uralkodott olyan, akinek a neve azóta egyszer fordulna elő a pápák történelmében, az utolsó Lando pápa volt (914 szeptember – 914 március), a pápaság sötét időszakának tartott Saeculum obscurum idején (904–964), és tőle kezdve nincs is olyan pápai név Ferencig, amit először vennének fel a pápák, de azóta több lenne belőle. 

Persze számolhatjuk az 1978-ban 33 napig uralkodó I. János Pált, de ő a két megelőző pápa nevét illesztette össze.

Fotó: XXIII. János pápa áldást ad a pápai tiarával a fején, 1958
 (Wikipédia)